Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A falka		2010.05.30. 08:14
A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket — nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz a szaporodási időszakban más farkasok is csatlakozhatnak — ezek később is a falka tagjai maradhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A falkák időnként feloszlanak, majd (átmenetileg vagy véglegesen) újraalakulhatnak, illetve más falkákkal egyesülhetnek is. A régi falka feloszlásával létrejött új falkák egymással barátságosan viselkednek. A falka együttműködésének két, ellentétesen motiváló alapja: az állandó rivalizálással kialakított rangsor és az egymást régóta ismerő tagok erős, kölcsönös kötődése. Az együttműködés megköveteli: a fejlett szociális intelligenciát, a jó problémamegoldó képességet és a képlékeny, a körülményekhez alkalmazkodó viselkedést. Ezek együttes hatására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem maradt az emberrel vívott versengésében. A farkasra a „letelepedett” és „nomád” életmód váltogatása jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járhat be. Ilyenkor egy-egy éjszaka akár 200 kilométert is megtehet, 8 km/h átlagsebességgel.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk